Ady és az ősi magyar zene

Dr. Szörényi László irodalomtörténész előadása

Az eseményről:

Liszt, Bartók szerepe, verbunk, magyar nóta, operett és Ady. A mai magyar zenei világunk kialakulása az ősidőktől napjainkig és Ady szerepe ebben a folyamatban. Közreműködnek a Medve Színpad művészei.

Ady az egyik legvitatottabb, legsokrétűbb életű, személyiségű alkotó – vagy nagyon szeretik, vagy kifejezetten nem szeretik, melyben közrejátszik az is, hogy a róla alkotott sztereotípiák elrettentőek. Támadják szabadkőművesi mivolta miatt, megítélik a kurvázós Adyt, a kábítószeres Adyt, a piálós Adyt. Kultúránkban, szellemi közegünkben ezek a cselekedetek nem elfogadottak, kitaszítottak, meg nem értettek. A társadalom nagy része nem hajlandó szembe nézni azzal, hogy ezek az emberi megnyilvánulások – a kurvaság, a kábítószerezés, az alkoholizmus – ma is léteznek.
Adyt bizonyos kultúrtörténeti események ismerete nélkül nehéz megérteni; a mindenkori művész társadalomban betöltött szerepét, a társadalomhoz fűződő különös viszonyát és ennek ellentmondásosságát nem tanítják, és nem is értelmezik. Ily módon megítélése felszínes marad, jó és rosszakaratnak, indulatoknak kitéve…
A meg nem értettséget csak tovább mélyíti táltosi-sámáni gyökereink teljes félreértése, amiről szintén nem, vagy csak alig lehet autentikus tudást szerezni manapság.

A fentiek okán előadásainkban a problémákat és az ismeretek hiányát nem szőnyeg alá söpörve, ezeket a karakterisztikus vonásokat szemügyre véve, bemutatva, az egész hagyatékot és Ady életét vizsgálva egységben próbáljuk az érdeklődők elé tárni a felhalmozódott gondolatokat.
Ady születésének közelgő 140. évfordulója és a kelet napjainkban tapasztalható újra felfedezése segíthet bennünket. A Vele kapcsolatos általános vitáink, illetve belső vívódásaink kulcsszerepet játszanak mindennapjainknak -, egy új, harmonikus, „dalos” Magyarországot, Kárpát-medencét, szellemi közegében Ady megkerülése a problémáink megkerülése, Ady megértése a problémáink megértéséhez vezet.

Részletek az előadásból:

Medve Színpadról

A Medve Színpad törekvéseinek alapja olyan egyedülálló színházi forma megteremtése, működtetése, a régi új rítus elemek felhasználásával, az ezen koncepcióban létrejövő előadásaink, a színház lehetőségeinek tárházát hordozzák magukban és alkalmazkodnak az új kihívásokhoz.

Társulatunk, a Medve Színpad 6 éve alakult 2010-ben. Elejétől fogva kísérleti színházként tekintettünk magunkra, ahol az ősi hagyományok és igazságok vezérlő elvei mentén visszatérünk azon elgondoláshoz, miszerint a színház az emberi és isteni mélységeiben kalauzolja el nézőit. Nézőink közel kerülhetnek a mindennapjainkban meglévő mítoszi mélységekhez és a saját problémáik megoldásához, a mindennapi gondok feszültségek, szépségek, boldogság a múltban gyökereznek időtlenek, de közvetlenül hatnak minden percünkre, ennek bemutatása és megmutatása az amire vállalkozunk. Olyan történeteket, olyan konfliktusokat, emberi értékeket illetve embertelenséget, problémákat tárunk fel őszintén, amelyekkel szembe kell nézni, a néző számára új felismerésekhez, saját maga megismeréséhez vezethet. Társulatunk elismert színészekből és kezdő még alig ismert fiatal tagokból áll, a színészek illetve a társulat a bemutatókra való felkészülés mellett fontosnak tartják, hogy külön időt szenteljenek a közösségi élet különböző összejövetelire, ezeket nevezzük  az úgy nevezett medve próbáknak, ahol lehetőség szerint a társulat minden tagja részt vesz és  a mindennapi gondolatok és problémák megtárgyalásán túl azokat a fő színház működéséhez fontosnak tartott irányokat veszik sorra, amelyek meghatározzák a színházi életünket. Ilyenek például a hagyományokkal való foglalkozás, a kelet kutatás, az értelemileg visszamaradott emberek felkarolása, segítése, a szegények és a rákosok felé való fordulás. Mind a három közegben rendszeresen játszunk.  Ilyen az értelmileg visszamaradott emberek otthona, a rákos betegek kórháza, illetve a Máltai Szeretett Szolgálat. A Medve Színpad kísérleti színház, ahol ősi hagyományok és igazságok vezérlő elvei mentén visszatérünk azon elgondoláshoz, miszerint a színház az emberi lét, az emberi és isteni természet mélységeibe, annak lényegébe hatol, nézőit saját emberségükhöz vezeti, és mindezt szakrális cselekedetnek kijáró tisztelettel teszi.

A színpadon történő eseményekben bárki benne találhatja magát, bárki jobb emberré válhat, és kimondódhatnak olyan gondolatok, melyeket egyébként talán sosem merne kimondani. Az őszinteség, a kimondott egyetemes, emberi igazságok egyrészt jó érzést okoznak, másrészt hozhatnak a néző számára új felismeréseket, megértést is, melyeket aztán saját életébe is magával vihet, és segítheti érzelmi, értelmi aspektusai harmonizálódását, számára jobb életminőség elérését.
Egy-egy Radnóti, Ady vagy Márai költészetén alapuló eddig bemutatott előadásunk egyszerre rengeteg dimenzióban szól, a referenciáink szerint is széles közönség réteghez. Az élő zene a tánc és a mozgás is segít abban, hogy a figyelem meghatározza az előadásunk légkörét. Azt tapasztaljuk, hogy előadásainkról még egyetlen néző sem ment el, az utolsó sorban is figyelnek, nem tanakocsiznak. Az élő zene és hegedűjáték az általunk előidézett, megidézett világot érzékelhetőbbé varázsolja, aki eddig nem tudott erről a költői vagy írói világokról, akinek nem sírt még a hegedű, annak a színházi rítusainkkal próbálunk egy eddig kevésbé ismert világot felmutatni és az előadásaink után akármilyen távol vagyunk Budapesttől mindig szívesen maradunk ha van érdeklődés egy jó beszélgetésre.

Előadó

Dr. Szörényi László – irodalomtörténész, kritikus, 1997 és 2012 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója. Felsőfokú tanulmányokat az ELTE latin-görög-iranisztika szakán folytatott, 1968-ban szerezte diplomáját. 1968-ban lett az MTA Irodalomtudományi Intézetének előbb munkatársa, 1996-tól igazgatóhelyettese, majd a következő évben igazgatója. 1973-tól a Szegedi Tudományegyetemen dolgozott: először az összehasonlító irodalomtudományi tanszéken adjunktus, majd docens. 1997-től az olasz nyelv és irodalom, ezt követően pedig az összehasonlító irodalomtudományi tanszék egyetemi tanára. 2000-ben lett tanszékvezető, a neolatin tanszékcsoport vezetője. Kutatási területe a magyarországi humanizmus, a magyarországi és az európai újlatin költészet, a XVII-XIX. századi irodalom, a XX. századi regény, valamint az élő magyar irodalom. 1982-től az irodalomtudomány kandidátusa, 2000-től az MTA doktora (1997-ben habilitált). Szintén 1973-tól oktatott a XX. századi magyar regényekről az Eötvös Kollégiumban, egészen 1991-ig. Az 1980-as években Szegeden az akkor még József Attila Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) Móra Ferenc Kollégiumában mintegy kihelyezett tanszékként a "tűrt" kategóriába tartozó magyar írók hosszú sorát látták vendégül Erdélyi Ágnes kollégium-igazgatóval. 1997-től az Irodalomtörténeti Közlemények főszerkesztője. 1980 és '81 között Firenzében, 1986-ban a Columbia Egyetemen ösztöndíjas, majd 1990-ben a Bolognai Egyetem vendégtanáraként dolgozott. 1991-1995 között Magyarország római nagykövete, Máltára és San Marinóba is akkreditálva. Tudományos művei között jelent meg 2002-ben a Philologica Hungarolatina. Sajtó alá rendezte többek közt Faludi Ferenc: Téli éjszakák, Stein Aurél: Ázsia halott szívében című műveit. Az 1980-as évek közepétől szépprózai írásokkal is jelentkezik.

Időpont

2016. június 8. 18:30

Helyszín

Fészek Művészklub – Nagyterem (1073 Budapest, Kertész utca 36.)

Jegyárak

1.500 Ft (Az előadásra szóló jegyekkel érkezési sorrendben foglalhatja el helyét.)

További információk a Medve Színpad weboldalán: www.medve11.com és Facebook oldalán: www.facebook.com/medveszinpad

Figyelem! Ehhez az eseményhez koncertbérlet NEM használható fel!